14 deka kávét igen finomra őrölünk s 1 liter vízzel 10 percig forralunk, ekkor életem teljesen értelmetlen. Ha különböző szakaszait átszűrjük, 5 l. hideg vizet, kevés czukrot, 1 csésze rumot vagy pálinkát öntünk hozzá. Aztán az edényt vizsgálom, a földbe ássuk és miután jól bedugaszoltuk, szalmával letakarjuk. Olyannak tűnik, mint a Schnur szó a szótárban, mely egyszer zsineget, aztán pedig menyet jelent. Az izomnak új erőt ád. Visszhatása nem lévén, igen ajánlható ezen egészséges ital a nagy hőségben dolgozó szegény embereknek. Az hiányzott csupán, hogy a Schnur szó harmadszor tevét, negyedszer pedig tollsöprűt jelentsen.
(Soren Kierkegaard – Kürthy Emilné – H2L, Mozgó Világ, 1982 július)
A művészet valami a gyerekkorból, valami az ifjúságból, valami az elmúlásból és valami az örökkévalóságból. (Szent István Király Múzeum, 1996, katalógus)
Az élet dolgai: hétköznapi, szellemi, természeti.
Idézet a hétköznapi életből: Ti csináljatok úgy, mintha azok lennétek, mi meg majd elhisszük. (Szent István Király Múzeum, 2000, katalógus)
Ahhoz, hogy a matematikában 2 legyen a végeredmény, végtelen variáció létezik. Ezeket a verziókat én vizuálisan, intuitív módon végzem el, aminek eredménye a kép. (Magyar Fotográfiai Múzeum, 2004, fotó könyv)
Mindaz, amit teszek és tapasztalok, az a látásról, az átlátásról és a látszatról szól, és arról, ami nem látható.
A féltékenységről és az önzetlenségről:
Vannak, akik a munkájukon kívül semmire, és vannak, akik lehetőségeiknél fogva többre (másra) is képesek. (Szent István Király Múzeum, 2007, képzőművészeti könyv)
Nagy volt az öröm, mikor a lábunkkal megrúgva először eltaláltuk a labdát és elkezdett gurulni.
Az öröm nem tart sokáig. Az életben két oszlop között kell berúgni a labdát. A probléma az, hogy a két oszlop mellé, ugyanolyan távolságra van egy harmadik oszlop is, és mindig mások döntik el, mikor melyik átrúgás (nevezzük gólnak) érvényes, függetlenül attól, hogy a kapus melyik két oszlop között áll.
(A labdaszedők labdába se rúghatnak.)
2008. március 22. Mokka (1) elment (2)
1. Mokka a kutyánk (17 év).(2) Ő már a Világ Isteneinek Páholyából (VIP) nézi az egészet és csóválja a farkát és a fejét. (e-mail)
KÉT KÖNYV
A tengerparton, egy homokdűnén hanyatt fekve a felhőket bámultam, úgy, mint gyerekkoromban a füves kertvégeken.1 A hullámok monoton ismétlődésének csendes zúgása nyugalmat árasztott.2 Az idő feloldódott és hangulattá változott.3 Napok, hetek, hónapok, évek teltek így el. Semmi nem változott, csak a felhők gomolyogtak untalanul.
Október tizenkettő, a metrónál, talán holnap, egy emelettel feljebb, … Alig hallhatóan szavakat véltem hallani. A hullámok morajlása egyre halkabbá vált, míg nem teljesen elnyomta a szavak zavaros zsongása. Bizonyossá vált, hogy nem képzelődőm, két karomat előre nyújtva, egy hirtelen mozdulattal fel akartam ülni, de ez csak a második elrugaszkodásra sikerült. A tenger hullámzó betűkből, szavakból, mondatokból, idézetekből állt össze.4 A felhők el-eltűnve színes formákká alakultak át. Változatosan ismétlődő és végtelennek tűnő volt minden. A felhőformákból fehér lapok hullottak. Távol a szövegtengerparton, alig kivehetően valami közeledett. Amikor a kezemet a szemem fölé helyezve megpróbáltam a nap fényét kitakarni, hogy jobban lássak, az idő egy pillanatra megállt. De mint a filmeken a vágásnál, az a valami váratlanul jól beazonosítható közelségbe került. Ami közeledett, az két könyv volt jól kivehető részletekkel. Egy esterházy és egy művészkönyv lépegetett a hömpölygő betűtenger mellett. Testük a könyv, kezük-lábuk pedig ugyanolyan volt, mint Miki egéré.5
Szeptember 11. még mindig sehol,, ti tegyetek úgy, mintha azok lennétek, mi meg majd elhisszük ,,1 x 1 az egy, 2 x 2 az kettő6,, fogj egy sétapálcát és légy vidám,7…
A két könyv szótlanul sétált, néha megálltak és a szövegtenger felé néztek. Amikor pár lépésnyire előttük egy erősebb sodrással a szavak lassan beszivárogtak a homokba, az esterházy-könyv megállt (a morajlás elcsendesült), majd megszólalt:
– Az én mondataimnak más a valósághoz való viszonya, majdnem, hogy fordított, mint ami normális. Nem leírom a valóság egy részét, és akkor ellenőrzöm magamat, hogy jól dolgoztam-e, hogy ezek a mondatok valóban leírják-e ezt a valóságot, hanem mondatokat eszkábálok, és a mondataim valóságát ellenőrzöm azon, hogy megnézem, van-e a világban olyan vész, amely megfelel ennek a leírásnak. Ez egy más viszony, amely lényegében azt állítja, hogy én csak a nyelvet tekintem valóságnak, és mindent nyelvnek tekintek. Vagy még inkább: az egyetlen dolog, amit komolyan veszek, az a nyelv.8
Mielőtt még az esterházy-könyv befejezte volna a mondanivalóját, egy fehér lap változó irányú, hintázó mozgással egyre alacsonyabbra ereszkedett, és amikor már elérhető távolságban volt, a művészkönyv érte nyúlt. A papír ekkor egyik színből a másikba tűnt át, majd újra fehér lett. Ekkor a művészkönyv egy papírhajót hajtogatott, a szövegtengerre rakta és megszólalt:
– Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy számoló bűvész. 1 x 1 volt a neve. Mikor számolt, akkor
láthatatlanná vált. Hol volt, hol nem volt.
Tovább ballagtak. Alig felfedezhető mosoly volt az arcukon. Évek teltek el. A két könyv egyre távolodott. A nap lassan a horizonthoz ért, de mielőtt még végleg eltűnt volna, az idő egy pillanatra megállt, az esterházy- és a művészkönyv után nézett, majd újra ment tovább.9
Évtizedek, évszázadok teltek el, de a nap nem jött fel többé. Sötétségbe merült minden és csak a szövegtenger zúgása hallatszott.
1 Amikor a füvek még fák voltak. 2 Amikor hallható a csend. 3 Amikor minden időtlenné válik. 4 A betű, mint forma. 5 Mickey Mouse Mitos. 6 A logikán alapuló matematika, miszerint, ha két azonos szám szorzata önmagát adja eredményül pl. 1 x 1 az egy, akkor 2 x 2 az kettő. 7 Köss a nyakkendődre csokrot kiskomám.8 Esterházy Péter szövege: Egy kékharisnya följegyzéseiből, 311. o.9 Isteni az idő.
(2008 művészkönyv CD, Árgus 2008/2)
H2KÉPEK
1EGY: Ha tudatunkból kikapcsolnánk az értelmezést, azt, hogy mi mit jelent, mi mocsoda, mit mire használnak, akkor minden láthatóvá válna. Én ennek a látható vlágnak a színeit és formáit használom. Az ábrázolásban nem maga az ábrázat a fontos, hanem az, ami azt létrehozza, az, amiből összeáll, és ez a szín és forma. Például egy betű, vagy egy szám nem egy artikulálható, illetve matematikai jelet jelent számomra, hanem szögletes, íves alakzatot. Konkrétabban a 2 nem kettő, hanem egy szép forma. A színek és formák egy képen lehetnek bonyolult és egyszerű viszonyban, ugyanúgy, mint egy matematikai számítás vizuális nyomata az iskola táblán: 1 + 1 = 2, vagy az egész tábla felületét kitöltő egynletrendszer. Ahhoz, hogy a matematikában 2 legyen a végeredmény, végtelen megoldási variáció létezik.Ezeket a variációkat én vizuálisan, intuitív módon végzem el, aminek az eredménye a kép.
2TWO: A jövő a jelenre hullva hull a múltba.
Minden csak szín és forma.
1EGY + 2KETTŐ = H2L
(Hegedűs 2 László – Mai magyar fotóművészet, Ráday Galéria, 2008. katalógus)
H2PICTURES
1ONE: If one was able to exclude all forms of interpretation from one’s mind, brain efforts ro decode what means what and what and to see what is used for what, then everyting would become distinctly visible. I use colours and forms of that visible world.
It’s not the product that carries significance in representetion but the means that bring about, and the colours and forms that make up, that end product, for me, for example, a letter or a number means an ancular or a curved form rather than a pronounced or mathematical sign. More exactly, 2 is not two but a nice form for me. Colours and forms applied on a picture can form a complex or a simple relation, just like the visual image of a math calculation ont he blackboard, e.g. 1 + 1 = 2 or simultaneous equations covering all over the blackboard. To get 2 as a final result in mathematics, we have infinite variations of solution. I go through the potential versions one by one in a visual and intuitive way, resulting in a picture.
2TWO: Falling upon the present, future fades away int he past.
Everything is just colour and form.
1ONE + 2TWO = H2L
(Hegedűs 2 László – Contamporary photography from Hungary,Ráday Gallery 2008. catalogue)
H2:
Munkáim szuggesztív hatású képeire elsősorban az a jellemző, hogy transzformálom őket és ez által a képzelet műtárgyaivá válnak. Ezek a képek olyan belső hanggal vannak feltöltve, ami a szemlélőben hangulattá válik. A látvány tárgyi valóságán átszivárog a lét irrealitása. Elköszöntünk, majd emlékké változtunk. Én másképpen érzek és nézek rá a világra. Rendelkezem azzal az érzékkel, ami olyan képeket, képzeteket hoz létre, melyek túlmutatnak a hétköznapok, a hétköznapiság valóságán. Amit létre hozok, az egy csendes, esztétikummal is vállalt, transzformálással létrehozott, transzcendens világkép. Az élet dolgait szemlélem, rögzítem, vagy rátalálva átalakítom azt. Ez által válnak vizualitásom teremtményeivé. Olyanok ők, mintha mondanának valamit arról, amit gondolok a valóságról, a világról, a létről. Ez a valami „a mintha” a lényegük ezeknek a képeknek. Ez az, amit én művelek, ez az amit H2 a világról a képei által el akar mondani. Ez több mint a színek és formák képpé rendezett vagy „rendezetlen” összessége. Verbálisan ez úgy értelmezhető, mint például az a mondat, ami az idő múlásáról „beszél”, de a létről, létezésről szól: A jövő a jelenre hullva hull a múltba. Ilyen, és ehhez hasonló, az, ami H2 képei belső hangjával, vizuális artikulációjával, a kevesek magányával közölni akar. Virtuális virtuóz víziók, vizuális költészet, vizuális zene. Hegedűs 2 művei, képsorozatai az eltűnő létből, az önpusztító, ambivalens emberi világból kimentett hallhatatlan szerzemények (2014 Műcsarnok kiállított szöveg felület)