BENYÚLTAM

…benyúltam alá. Sikongatni kezdett, mire befogtam a száját. Édesen belém harapott. Ekkor pillantottam meg a szemében azt a rémületet, melyet, önbecsülés ide, önbecsülés oda, nem tekinthettem tőlem származónak. Megfordultam, s noha tudtam, ettől a rendszertől semmi jót nem várhatok, a szemembe ötlő látvány mégis elborzasztott. Akár egy őrjöngő vadállat, háznyi magas árhullám ugrott a városra. Kevés a szó elmondani a szörnyű jeleneteket. A Vidámparkban kőhullákat sodort a mocskos víz. Mi az Igénybevétel 6 Ft- tábla alatt álltunk. Zárójelben jegyzem meg, hogy az illető nem fogta föl a szociális drámát, le nem szállt volna rólam, hogy így te szar! úgy te szar! Persze sok vidám esetnek is szemtanúja voltam. Például ahogy a strandon keveredett a kétféle víz. Meg ahogy a Népköztársaság út Halszakboltban találkoztak a halak, az ottaniak meg a most jöttek, mintha távoli rokonok találkoztak volna egymással … De inkább a negatívum volt a mérvadó. Én akkor még nem tudtam, hogy ez olyan lesz, mintha nem is lett volna (hát tessék nekem egy újságot mutatni, amely akár csak célozni mert is volna erre. Még most is akad, aki cinkosan megjegyzi: „Fehérvár közelében nincs olyan patak, folyó, melynek áradásától kéne tartani”), nem tudtam, hogy egy egész árvizet el lehet hallgatni, nem tudtam, hogy bármi megtörténhet, ezért azután mindent megnéztem, és minden vizet megjegyeztem. Igaz, ezt követően ismét az illető felé fordultam. Ilyen volt az élet, ilyen megalázó és ambivalens a Kádár-rendszerben. Ami az illetőt illeti, új nem jutott eszembe, így megint benyúltam alá, sikongatni kezdett … (Részlet A Nagy Fehérvári Árvíz című, évtizedek óta kéziratban heverő dokumentumregényből.)

Esterházy Péter

I TUCHED HER BELOW

…I tuched her below. She started to be screaming, whereupon I corked her up. She bit sweetly into me. It was then that I shigted that horror in her eyes which, self-respect or no self-respect, I could not derive from her. I turned, and though I knew I cannot take a dim view of this system, the sigh that stroke me int he eye neverthelesses horrified me. Just like a raving beast, a weve of flood, towering as a house, has jumped upon the town. Words are enough to tell the terrible scenes. Stone bodies were drifted by the dirty water in the Amusement Park. We were standing below the board e m p l o y e m e n t 6 F t . I just remark in brackets that the person in question could not catch the social drama, she was not willng to get out of my hair, saying you shit and shit that! Certainly, I was the eyewitness of many jolly cases. By way of example as the water of t w o d i f f e r e n t k i n d s mingled int he pool. Or as the fishes met in the Fishmonger’s shop of the Népköztársaság street, fishes of that place and the newcomers as if far relatives found each other … However, rather the negative was the authentic. At that time I did not know yet that it would be the way as it had not been (just show me a newspaper which dared to strike at it at all), I did not know that the whole flood can be kept back, I did not know that anything, at happen, therefore then I gazed at everything and recorded every water. No doubt, thereafter I turned again toward the person in question. Such was life, such humiliating and ambivalent int he Kádár-regime. Regarding the person in question nothing new came to my mind, so I tuched her below again, she started to be screaming..

(detail from the documentary novel The Great Flood of Fehérvár, resting in manuscript for decades)

Péter Esterházy