H2 FILMTÖRTÉNET
ELŐZMÉNYEK. Pécs (1971-73) Moziüzemi Vállalat, 2×3-6-9 méteres transzparensek festése.
Pannónia Filmstúdió (1973-1986), filmgrafikák, (Egér a Marson, Magyar népmesék első 4 epizód, Fehérlófia), filmrendezés Vázlatok, Két reggel, Mujkalo Zlotari, Moholy 1917
1975-1976:Privát filmek: (S8-as fekete-fehér, színes) 2,5 x 3 méteres albérleti szoba, “önarckép”, kamerasétáltatás (Fabulon a bőre őre, stb), animáció (alma álma) 14 perc. 3 tekercs film az előhívásra való beadás után “eltűnt”. (Május 1. emberek nélkül, és egy külvárosi nyomornegyed.)
1977/1979:VÁZLATOK (35 mm. BBS-Pannónia Filmstúdió, zene: Vidovszky László )
1977/2010:RÖGTÖN JÖVÖK (S8+digitális vágás, Inforg Stúdió, szöveg illusztráció: Weöres Sándor, fordítás: Dragomán György, zene: Mesterházy Ákos)
1978/2007:TERMOSZ ÉRKEZÉSE, JELENLÉTE ÉS ELTÜNÉSE (S8+digitális vágás, Inforg Stúdió, zene: Hortobágyi László)
1980: FILMTÖRTÉNET/KULTÚRHAUS: (16mm, befejezetlen, operatőr: Medvigy Gábor)
1983: MUJKÁLÓ ZLOTARI cigányballada (35mm, Pannónia Filmstúdió, Kecskemét. zene: Vidovszky László, hang: Szacsvay László)
1984: KÉT REGGEL (35mm, Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műterme, mese: Lázár Ervin, zene: Másik János, hang: Vajda László)
1989/1998:A NAGY FEHÉRVÁRI ÁRVÍZ (16mm+fotó+digitális animáció, BBS, szöveg + hang: Esterházy Péter, zene: Melis László, angol verzió: hang: Anders Widmalm)
1995: MOHOLY 1917 (35mm+digitális animáció, Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műterme, zene: Vidovszky László)
1999: TÓL-IG (digitális animáció, Inforg Stúdió, zene: Pacsay Attila)
1999: AZ ÉLET DOLGAI (digitális animáció, Inforg Stúdió zene: Pacsay Attila)
2001: CONTRAST (digitális animáció, Inforg Stúdió, hangmontázs: H2)
2002: KOSSUTH RÁDIÓ BUDAP/ A HÓEMBER/EST, (Inforg Stúdió, hangmontázs: H2)
2003: MAGÁNYOS CÉDRUS (Inforg Stúdió, zene: Hans Erdmann, zene-hangmontázs: H2)
2004: POETRY (digitális animáció, Inforg Stúdió, zene: Pacsay Attila, szöveg illusztráció: Kosztolányi Dezső, hang: Jordán Tamás)
2005: REPRÍZ (digitális animáció, Inforg Stúdió, zene: Pacsay Attila, szöveg illusztráció: Babits Mihály, hang: Jordán Tamás)
2006: MOZZZART ( d.animáció, Inforg Stúdió, zene: Mozart, hangeffekt: Pacsay Attila)
2008: 1KÁVÉ (digitális animáció, Inforg Stúdió, zene: Mesterházy Ákos, szöveg: H2, hang: Esterházy Péter, fordítás: Dragomán György)
2009: 3TESTŐR (digitális animáció, Inforg Stúdió, zene: Mesterházy Ákos, szöveg: H2, hang: Esterházy Péter)
2011: 506-933ÁLOM (Digitális animáció, Inforg Stúdió, zene: Mesterházy Ákos, szöveg: H2, hang: Esterházy Péter)
2013: AAY-842 (Digitális animáció, Beta SP, DVD, Inforg Stúdió, zene: Mesterházy Ákos)
VIDEO ART
2003:I.N.R.I. (hangeffekt:H2)
2005:POETRY (zene: Pacsay Attila)
2006:FOREVER (zene: Hans Erdmann zene +hangmontázs, H2)
2009:A NAGY FEHÉRVÁRI ÁRVÍZ (szöveg animáció, szöveg+hang: Esterházy Péter)
2009:MINDÖRÖKKÉ 1, MINDÖRÖKKÉ 2, MINDÖRÖKKÉ 3 (H2 hangeffekt)
2010:506 933ÁLOM (zene: Mesterházy Attila, hang: Esterházy Péter)
2011:ÁRNYJÁTÉK (hang: természet+H2)
2012:ARCOK (hang: tenger)
2012:Da-da-da
2013:Online (hang: tenger)
2014:O+H2O (hang:tenger)
2015:A szocialistaszürrealizmus titokzatos bája (zene: Bella ciao, ciao, ciao)
SZÉKESFEHÉRVÁRI kamerasétáltatás 44 óra + H2 leltározatlan mozgóképanya, (x óra) vágatlan.
artinCINEMA – artists – Hungary
Az új vizualitás nyelvén autentikusan és sokszínűen megszólalni tudó képzőművészek közül mégis HEGEDŰS 2 LÁSZLÓ talán az egyetlen konzekvens kísérleti animációs filmes Magyarországon. Az egyetlen, mert még Háy Ágnes öntörvényű animációs tevékenysége sem nevezhető a műfaj szempontjából olyan összetetten újító jelentőségűnek, mint H2 komplex, tartalmi, formai, technikai és nem utolsó sorban filozófiai szempontból egyaránt kivételes mozgókép költészete. Motívumai és tematikája szorosan kapcsolódik képzőművészeti és fotográfusi működéséhez, amelynek során a valóság valódinak vélt képeit újra és újra idézőjelbe teszi.
H2 művészete “zóna” a műfajok határvidékén. A hagyományosnak mondott animációs problémák nem izgatják, ahogy a hagyományosnak gondolt dramaturgiai megoldások sem. Így aztán a “hagyományos” animációs filmfesztiválokon leginkább éppen a kollégák fogadják értetlenkedve a bevált kliséket igen messze elkerülő filmjeit. Sokszor azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán animációs művészetnek nevezhető-e H2 ténykedése.
Pedig ő is a Pannónia Filmstúdió, kötelékébe tartozott, amely műhelyekben a hetvenes évek elejétől – grafikus lévén – hátteresként dolgozott, s amely feladatkör megfelelő alapnak tűnik a tökéletes elszakadásra. Hegedűs 2 Vázlatok (1979) című munkájának nyers fekete-fehérje, repetitív képi és hangi struktúrája – zene: Vidovszky László –, vizuális és auditív asszociációk nyomán kibomló dramaturgiai szerkezete a kortárs avantgard képzőművészet és filmes gondolkodásmódja jellemzi.
Ha azt nézzük, hogy Hegedűs 2 László mennyire rugaszkodott el a műfaj paneljeitől, akkor azt látjuk, hogy munkamódszere, vizualitása azon ifjakkal hozható csak rokonságba, akik H2-höz hasonlóan nem nyugszanak bele a műfaj megszokott és bevált, sztereotipikus megoldásaiba. Az 1983-ban készült sötét tónusú cigányballadában (Mujkalo Zlotari) lényegében hagyományos animációs és elbeszélő technikát alkalmaz, a film vizualitása jelképekre és szimbolikus megoldásokra támaszkodik, s gerince a rajzi metamorfózis, ugyanakkor ábrázolásmódjának szikársága, a narráció fegyelmezett távolságtartása megelőlegezi H2 későbbi, didaxistól, s felesleges dekortól mentes mozgóképeit.
H2 később új ihletforrásra talál a video- és számítógépes technológiában, s immár stúdiófüggetlenül kísérletezheti ki az évek távlatából következetesnek mutatkozó, egymásba kapaszkodó motívumrendszerét. E motívumkészlet – a természet hosszú áttűnésekben átlényegülő “képkivágásai”, az épített környezet, a tárgyi világ különös kontextusokban való megjelenítése, a múló időnek kiszolgáltatott, könyörtelenül korrodálódó emberi lét illékonyságának állandó, finom lebegtetése, s egyáltalán: a fotógrafika műfajának folyamatos újraértelmezése – H2 vizuális filozófiájának építőelemei, örök visszatérési pontjai. Az általa alkalmazott filmhang sem leíró, csupán sejtető, nincsenek biztos pontok, csak feltételezések, s a változás állandósága.
Egyik legszebb, s legjellemzőbb munkája, a 2005-ben készült Poézis, reprezentatív , s egyben összegző műnek is tekinthető, amelyben Kosztolányi megidézésével kapunk választ fel nem tett kérdéseinkre…
Míg a számítógépes animáció a szórakoztató rajzfilmiparban kétségbeesetten törekszik a valóság leigázására, s a játékfilmes eszköztár kínos mímelésére, H2 a számítógépet valóban “ceruzának” tekinti, s saját világát rajzolja általa tovább, ekképp maga a gép is megkönnyebbülni látszik. A programok felszabadulnak a közhelyek és a termelés béklyóiból, s a nem eltagadott pixelek hiteles elemeivé lesznek egy virtuális univerzumnak, amelynek középpontja Hegedűs 2 László megélt világa.
A nagy igyekezetben, amely a bombasztikus kompjuterképek létrehozására irányul, megnyugtató szigetek H2 végtelenségig egyszerű, mondhatni minimalista, ámde kivételes stílusegységben tartott filmképei. A Mozzzart (2007) lényegében egy idegesítő szúnyog, egy minduntalan útra kelő vörös vonal, s a semleges fehér és fekete háttér konfliktusára épülő tréfa, s ahogy az emblematikus Mozart-zenének, úgy a képi dramaturgiának is szervezőelve az ismétlődés. A Mozzzart letisztult filmképének minőségét nagyon kevés, amúgy akár értékes animációs mű közelíti csak meg, a kísérleti munkákat is beleértve. H2 tudja, hogy a “kevesebb több”, s nem érdekli, ha szerénységét szegénységként értelmezik a “horror vacui”-elv jelenkori megtévesztettjei.
A Nagy Fehérvári Árvíz című retro-koncept kiállításának fotógrafikáiból készült mozgókép a maga mértéktartó ritmusával, hosszú áttűnéseivel meg sem kísérli úgy bevonni a nézőt, ahogy arra a rendezők általában törekednek, helyette kijelöl a számunkra egy “isteni” aspektust, ahonnan e fikciónak minden részlete megfigyelhető, s tökéletesen hitelesnek mutatkozik. Caspar David Friedrich különös tájaiban szemlélődő vándorainak pozícióját idézi a magunk helyzete: Rácsodálkozunk a képre, amelynek H2 nézőpontjából mindannyian részei vagyunk.
(M Tóth Éva: Experaniráma, részlet, 2009)
HEGEDŰS 2 LÁSZLÓ képzőművész, fotográfus, és filmrendező a 70-es évek közepén kapcsolódott be a BBS életébe, számos filmje közül négyet a BBS keretein belül készített. Már 1979-es első filmje – vagy ahogy H2L a műfajt nevezi: vizuális verse – is konzisztens mű, stílusa egész életművét végigkíséri. Vázlatok című animált filmje a mozgókép szöveghez hasonló, nyelvi tulajdonságait vizsgálja, képi és hangi eszközökkel. Ambíciója éppen az a filmnyelv-kutatás, amit Bódy a K/3 csoport illetve a Filmnyelvi sorozat bevezetőiben megfogalmaz: a film eszközeivel megmutatni a filmben rejlő adottságokat, képességeket. A filmterv megvalósítását Bódy Gábor szakvéleményében támogatta kritikus képfelfogása és elvont, szeriális képszerkesztési módja miatt: “Az animációs filmek többségével szemben ez a terv szakít a “kép” ontológiai státusának (a képnek mint létező tárgynak) problémátlan felfogásával, mégpedig éppen akkor, amikor elszakítja a papírt, a képet hordozó anyagot, s a képek mögött mindig egy újabb kép lehetőségét mutatja meg. Ez a gondolat a modern képzőművészet és kép-ző művészet (tehát film és fotó is) egyik “vezér-gondolata”. Az érdeklődés a “VÁZLATOK”-ban, nem pusztán a kép, az ábrázolás tárgyára irányul, hanem bevonja ennek körébe az ábrázolás, a kifejezés anyagát, teret és jelentőséget ad ennek az anyagnak a játékra.”
A film lényegében talált képekből, filmrészletekből és szöveg illetve jel idézetekből valamint piktogrammokból összeálló, narratíva nélküli montázs. Bár a képek igen gyorsan váltják egymást a film mégis kontemplatív marad. “Ez a film a vázlat – mint fogalom – képi vetülete. Ezen a filmen a képi vázlatok variációja, egymásutánisága, folyamata, megszakítása, újra és újrakezdésének folyamata, – összegzése látható. Ez a film a létrehozás (alkotás) keletkezésének befejezetlen kezdetéről szól.” -írja H2L a film szinopszisában.
A kutató-kísérletező művész egy vázlatát látjuk, amely szokatlan képzettársításaival és meglepő technikai megoldásaival tartja fent figyelmünket, miközben egyre több enigmatikus, kódszerűen összekapcsolt filmkockát látunk: piktogrammok, számok és betűjelek, archív és 70-es évekbeli talált filmkivágások váltják egymást. Bódynak a film szerekesztésével kapcsolatos meglátásai Hegedűs 2 további filmjeire is áll: A “VÁZLATOK” képsor szerkesztése a legtisztább elvont szintre helyezkedik, amikor motívumait az egy/sok, fekete/fehér, pozitív/negatív, figuratív/non-figuratív stb. tulajdonságpárok szériájában helyezi el, s azt ígéri, hogy ezek között a szériák között a motívumok teljes, polifon kapcsolatrendszerét teremti meg.”
Hegedűs 2 László további filmjeiben sem törekszik történetmesélésre, marad a film szövegszerűségének elemekre bontásánál, témájában pedig az élet metafizikus kérdéseinél. Mind filmjeiben, mind képzőművészeti alkotásaiban megőrzi konceptuális alapállását, finom, szarkasztikus humorát, az archív és az új felvétel találkozásának (fény)érzékeny pillanatát. 1999-ben két filmet is készített a BBS keretein belül. Az élet dolgai című animációs filmje három részre tagolódik (1. A szellemi élet dolgai, 2. Az élet dolgai, 3. A természet dolgai) amely felosztás önmagában is egy klasszikus tudományos előadásra emlékeztet, a filmtörténetet illetően pedig leginkább Greenaway Prospero könyvei című művére. Az élet dolgai a természettudományos demonstráció klasszikus esztétikáját veszi alapul (feliratokat és váltakozó tanábrákat mutató palatábla) a filozófiai kérdések szemléltetéséhez, ez a kortárs képzőművészet jelenkori legfrissebb kultúrantropológiai felvetéseivel rokon. Az animált képek mindegyike archív felvétel (vagy annak látszik) és ezzel párhuzamosan a szövegek is egyfajta premodern világot idéznek.
“Filmtervem technikailag nem a manapság divatos úgynevezett 3D sterilizált, művi világát használja, hanem a háromdimenziós tárgymozgatást kombinálja a kétdimenziós képfeldolgozással, felhasználva ehhez a számítógép technikai, trükk lehetőségeit. Az újító szándékkal készülő animációs film többsége nem történetet mesél el, nem szöveget illusztrál képekkel, hanem a film lényegével, a mozgó képpel jeleníti meg látandóját. Én a filmet szó szerint és értelmezés szerint is mozgóképnek tekintem, amihez a legtökéletesebb partner a (szöveget szintén nélkülözni tudó) zene.”
– vallja a rendező, aki fotómontázsaiban, bakelitográfiáin is a kép- és írástörténet több száz éves különbséggel született darabjait rakja össze – manuális eljárásokkal – egy művön belül. Ez az alkotói módszer jellemzi a Tól-ig című 1999-es filmjét is, amely a bölcsőtől a koporsóig, az egyéntől a sokaságig vizsgálja az emberi élet korlátait. A film az alkotó legalapvetőbb vizuális művészeti dilemmájára összpontosít: az archív felvételek montázsának a föld anyagszerű felvételeivel való egybemosása a látványban érezhető vizuális csúsztatás (a virágföld nem azonos a tömeggel) és az egybemosással közvetített szimbólum (porból lettünk, porrá leszünk) dichotómiáját tartalmazza.
Hegedűs 2 László 1998-as fiktív dokumentumfilmje BBS-beli munkái közül a leginkább aktuálpolitikai, közéleti vonatkozású, egy soha nem létezett árvíz folyamában mutatja be a rendszerváltás előtti képeket reális és irreális határán mozogva. Filmjeiből ismert rendezői stílusa nem változott, továbbra is kontemplatív, áttűnéses képsorok, statikus, álló kamera, frontális nézet jellemzi. A filmnek konkrét valóságbeli utalása a szocialista rendszer illetve az azzal kapcsolatos élmények, emlékek eltűnésére vonatkozik, miközben a városi képeket elmosó animált árvíz lassú hömpölygése és a zene lassú, meditatív üteme a középületek hétköznapi hangulatától messze sodor, szinte történelmi távolba kerülünk az emlékművektől és emlékektől. A natúrfilmes videófelvételeket váltó fotókat Hegedűs 2 a film készítése előtt egy évtizeddel fotózta 1987-89 között (ebből 1990-ben kiállítás is volt
), a rendszerváltás előtti székesfehérvári közterek, középületek, közparkok szelektált dokumentumfotóira utólagosan applikálta a víz imitációját. Itt is tettenérhető a kortárs felvétel azonnali archívvá alakításának ambíciója – akárcsak többi munkájában -, az éppen múlttá alakuló jelen nehezen megragadható pillanatának szimbólumaként. A szubjektív szűrőn át mutatott dokumentumfelvételek és az emlékezés objektivitásának megkérdőjelezése, a jelenlét utólagos rekonstruálhatóságának problematikus volta még erőteljesebbé válik Esterházy Péter hol felerősődő, hol elhalkuló, szövegével. Én akkor azt még nem tudtam, hogy az olyan lesz, mintha nem is lett volna… Ilyen volt az élet, ilyen megalázó és ambivalens.” – halljuk a film végén az idézetet, miközben a videóra rögzített valódi vizen preparált kacsa úszik.
Bitter Brigitta (BBS 50 Műcsarnok 2010)
Bővítése folyamatban.